Nem ad ilyet senki más

Mikor olyan összetört a szíved,

Nem adod a nagymenőt, a lázadót,

Menekültél sokszor mégis így lett,

Belül az a hang ma végre szól,

Leporolod azt a régi könyvet,

Belelapozol és újra szomjazol,

Lepereg az arcodon a könnyed,

Ki tud befogadni ennyi jót?

Nem ad ilyet senki más, csak Jézus,

Neve beragyogja minden évszakod,

Ugye milyen messze már a rég' út?

Utad olyan tiszta, mint a hó,

Nem ad ilyet senki más csak Jézus,

Mert ki az aki mindig lát és él,

Ki az aki megbocsát mindenen túl,

Gyere csak és mond mi fáj,

Ha tele van a nagy pohár,

A szíved ahogy van csak tárd az Úr elé.

Hazugok a pillanatnyi vágyak,

Mire oda érsz már látod délibáb,

Nem igaz a csillogás a bánat,

Darabokra hull a szép virág,

Sohasem a láthatókra nézni,

Ez az amit megtanulsz sok éven át,

És ami a világot úgy emészti

Te belül azt mégsem éled át!

Home