Az élet zajló óceánja végtelen vizén

Az élet zajló óceánja végtelen vizén,

A vitorlám is szétszakadt sötét örvények mélyén.

A hullámok már elborítnak, de remélek még:

Tebenned bízom, Istenem! Csak Téged hívlak én.

Ments meg, ó, Istenem, kérlek!

Hozzád így kiáltok fel.

Átadom életem Néked,

Tőled nem távozom el.

Az élet zajló óceánján messze még a part,

És vihar tép lelkem is: vajon hajóm merre tart?

Elfáradva és ellankadva elzengem e dalt:

Tebenned bízom, Istenem! Te engem el ne hagyj!

A kikötőből felragyog egy távoli, kis fény,

A sötétség is oszlik már, végleg elmúlik az éj.

A láthatáron feltűnik a szép mennyei hon,

"Tebenned bízom, Istenem!" – éneklem szabadon.

Home