Fáradtan, bűnbe veszve
Fáradtan, bűnbe veszve járám az életet.
Hogy megtalált a Pásztor s nyájához vezetett.
Jól látták ezt az angyalok
S nevét dicsérve zeng dalok.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet:
Mindörökre áldva legyetek!
Mig borral és olajjal kimosta sok sebem,
Fülembe azt susogta: „Enyém vagy gyermekem!”
Soh’sem hallék édesb zenét,
szívem hálával megtelék.
Lábán, kezén mutatta saját sok sebhelyét
S kemény szúrótövissel körített szent fejét.
Úgy megragadta lelkemet,
Hogy értem annyit szenvedett!
Azóta véle járok, szívem csak Néki él,
Csodás fényét megértem Szentlelke fényinél.
Örök éltem sem lesz elég
Zengnem az Ő dicséretét.
S szívem bár napról – napra az Urban megpihen,
Az órát várva – várom, amelyben megjelen.
És elviszi, felhőkön át,
Elkészített menyasszonyát.
Home