Nevemen hívtál el

Nevemen hívtál el, hogy létezzem,
Hogy mindörökké érezzem
Mennyire szeretsz.

Tévedtem, de áthatolt a szívemen,
A földet érő végtelen
Hozzám érkezett.

Olyan más, hogy belőled élek én
Mint a fák gyökere, vízhez ér,
Mintha már nem itt a földön ébrednék.

Olyan más, hogy belőled élek én,
Mint az ág, növök a fény felé,
Mint madár, kit fenn tart az égben
az édes szél. (Tőled élek én.)

Home


Next song