Nevemen hívtál el

Nevemen hívtál el, hogy létezzem,

Hogy mindörökké érezzem

Mennyire szeretsz.

Tévedtem, de áthatolt a szívemen,

A földet érő végtelen

Hozzám érkezett.

Olyan más, hogy belőled élek én

Mint a fák gyökere, vízhez ér,

Mintha már nem itt a földön ébrednék.

Olyan más, hogy belőled élek én,

Mint az ág, növök a fény felé,

Mint madár, kit fenn tart az égben

az édes szél. (Tőled élek én.)

Home