Vala nem régen egy álmatlan
Vala nem régen egy álmatlan
És terhes éjszakán.
Egy angyal szállott le,
Bús éneket hozva énhozzám.
Angyalok üzenetét
Szánalom teli zenét,
Elzengi nagy búsan
Itthagyá s elszálla azután.
Az ének itthagyva búsan rezgő
Lantom húrjain,
Angyalok panasza sír benne,
A bánat hangjain.
Édeni gyönyör világ,
Elveszett szent boldogság,
Elbukott teremtés,
Halál felé rohan útjain.
Nagy tenger mellékén szent nép,
Szent bölcsője Kanaán,
Kisváros környékén
Bethlehem mezején hajdanán.
Ott hirdették a békét,
Az Atya üzenetét
Úgy hittük boldog lesz
Az ember békében ezután.
Égi himnuszt zengtünk
Dicső fényt hirdettünk szerteszét.
Megrémült pásztorok
Megértve az igét elhivék.
A szeretet zálogát,
A világ megváltóját
Rongyos istállóban,
Barmok közt jászolban meglelék.
Az Atya szerelmét,
Egyetlen kisdedét, szent fiát.
Az öledbe adá,
Hogy legyen életed fény-világ.
Börtönödnek ajtaját,
Megnyitá s nyitva hagyá
Sötétben élsz, mégis nem kell
A béke, a szabadság.
Ó, ember sötétben életed
Csak nyomor s küzdelem
Angyalok a mennyből búsan
Nézzük ezt mi szüntelen.
Mért nem kell a fény-világ,
Melyet Atyád hint le rád
Történelmi utad
Ó, ember így oly reménytelen.
Atyád szeretetét,
Feléd nyújtott kezét megvetéd.
Béke fejedelmét,
Lelked megváltóját megöléd.
Mért nem kell a szeretet,
Mért élezed fegyvered,
Ó, ember békédet te ezzel
soha meg nem nyered.
Ó, ember békédet te ezzel
Soha meg nem nyered, nem nyered soha.
Home