A mennynek dicsőségét
A mennynek dicsőségét elhagytad, Uram.
Törékeny ember lettél,
hogy megmenthess, Uram.
Önként, szabadon jártad az alázat útjait,
és végül vállaltad a kereszt kínjait.
Elhalt a mag, de meddő nem marad.
Helyében száz, új mag fakad.
Úr Jézus meghalt értem,
néha még magam sem értem
azt, hogy miért szeret így engem…
Egy lépést sem mehettem volna Feléd,
Istenem, ha Jézus vére meg nem mos engem.
De Fiad vére árán
nem érzem magam már árván,
mert Atyám lettél, Istenem!
Home