Itt állok jászolod felett
Itt állok jászolod felett,
ó, Jézusom, szerelmem,
Eljöttem, elhoztam neked,
amit kezedből nyertem;
Vedd elmém, lelkem és szívem,
hadd adjam néked mindenem,
Hogy kedves légyek néked!
Nem éltem még e föld színén:
te értem megszülettél;
Még rólad mit sem tudtam én:
tulajdonoddá tettél;
Még meg sem formált szent kezed,
már elválasztál engemet,
Hogy társam légy e földön.
Halálban, éjben vártam én:
fölkelt a nap rám véled.
Terólad ömlik rám a fény:
a béke, boldog élet,
A lélek ékességei;
belőlük hitnek mennyei
Szép tisztasága árad.
Csak nézlek boldog szívvel,
és nem győzlek nézni téged,
Szóm és erőm mind oly kevés,
hogy elmondhassa néked:
Bár felfoghatna tégedet
az emberszív és ismeret,
Hogy megfejthesse titkod!
Megváltóm, egy kérésemet
nem vetheted meg nékem:
Hogy szívem mélyén tégedet
hordozhatlak, remélem,
És bölcsőd, szállásod leszek;
jövel hát, tölts el engemet
Magaddal: nagy örömmel!
Home