Ének a mélyből

Uram, én mindig vétkeztem,

De Feléd tárom két kezem,

Ne hagyj a mélybe lenn!

Bár éltem semmit nem fizet,

Adjad Te nékem szent szíved,

S jóságodat, a végtelent!

Hogy tudjak én is égni még

És tiszta lenni, mint az ég,

Mi lábaidnak zsámolya.

Szeretni tudjak végtelen,

Ne maradjak a mélybe lenn,

S ne legyek hűtlen már soha.

Bár angyal énekhang dicsér,

Hiszem, hogy Hozzád csak felér

Az elveszettek éneke.

Hiszem, hogy hangom hallgatod,

Felettem felragyog napod,

S begyógyul szívem száz sebe.

Home