Az út végén
Fáradt karjaim, mint két ólommadár,
Sajgó lábaimon alig állok már.
Lehunyt szemmel látlak téged…
Egy új világ vár,
Titkát megsúgta már
Nekem…
"Nehéz utam végén mit mondasz nekem?"
Néma kérdésemre kereszted felel.
Lehunyt szemmel látlak téged,
Ahogy ott állsz és vársz,
S a könyvből kiáltod már
Nevem…
Az évek során megtanultam várni rád.
Lelkemben sohasem lankad már a vágy.
Gonosz nyelvek mit sem érnek:
Tudom, csak irigyek ránk…
Hát csak irigykedj ránk
Világ!
Home