Én zörgetek a szívek ajtaján

Én zörgetek a szívek ajtaján

S várok türelmesen,

Boldog a szív, mely ismeri szavam

És gyorsan nyit nekem.

A vacsorához ülök véle,

Befoglalom kegyem mélyébe,

Megnyilanak részére az egek;

Én zörgetek; Én zörgetek!

Én zörgetek, ha rám tekint szemed,

Nem vetsz meg engemet,

Tövis a homlokon és nagy sebek

Borítják testemet.

Te érted véreztem, oh lélek

S olyan soká kereslek téged,

Pályám a kínkereszten át vezet;

Én zörgetek; Én zörgetek!

Én zörgetek s üdvöt hozok neked,

Áldást dúsgazdagon

És Zákeus öröme lesz veled

S a legjobb részt adom.

Mint egykor ama kis seregnek

Leheltem égi békességet,

Üdvözletem adom most át neked;

Én zörgetek; Én zörgetek!

Én zörgetek; vendég gyanánt jövök

Még most. Fogadj, fogadj!

Egykor, ha földi hazád összedőlt,

Nálam kopogsz te majd.

Aki szívét nékem megnyitja,

Annak a menny kapuja nyitva,

De künn marad, ki megvet engemet;

Én zörgetek; Én zörgetek!

Home