Ó, felséges Úr

Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk,

Mely csudálatos a Te neved nékünk!

Nagy dicsőséged ez egész földre

Kiterjed, és felhat az egekre.

Dicsérnek téged még a kisdedek is,

Nyelvükön hordják Te nevedet ők is,

Kik által ellent ugyan megejtesz,

És bosszúállót megszégyenítesz.

Nagy voltát ha megnézem dolgaidnak,

Melyeket a Te kezeid formáltak,

Az eget, holdat, a fényes napot

És szép renddel a sok csillagokot;

Csudálván mondom: micsoda az ember,

Ki tőled ennyi sok dicsőséget nyer?

De micsoda az embernek fia,

Kiről Felséged ennyit gondolna?

Az angyaloknál noha egy kevéssé

Kisebbé tőd, de nagy dicsőségessé

Teremtéd őtet és magasztalád,

Nagy tisztességre felkoronázád.

Kezed munkáin őtet úrrá tevéd,

Hogy bírna vélük, őnéki engedéd.

Valamit e világra teremtél,

Mindeneket lába elé vetél.

Ó, felséges Úr, mi kegyelmes Urunk,

Mely csudálatos a Te neved nálunk!

Felségednek mely nagy dicsősége,

Mellyel teljes e föld kereksége!

Home