Szeretnék lenni én, bár erőtlen szegény
1. Szeretnék lenni én, bár erőtlen szegény,
Az Úr szolgálatában halász.
Ez a munka csodás, oly szép a halfogás,
Ezért ég bennem a munka-láz.
A hálómat vinném, és a vízbe vetném,
Hal benne, ha csak egy is akad,
Még azt is kivenném, az Úrhoz úgy vinném:
„Uram, hoztam Neked egy halat!”
2. Már kora hajnalon, kis halászcsónakom,
Ott ring a hullámzó tengeren.
Halászni oly nehéz, vad a hullámverés,
De adott erőt az Úr nekem.
A halász úgy örül, fogás, ha sikerül,
Nekem is vágyam ez a fogás,
Uram add meg nekem, hogy a bűn tengeren
Hadd legyek én is ember-halász!
3. Lesznek úgy napjaim, hogy a víz partjain
Szétszakadt hálóim foltozom.
Bánat arcomra ül, mert messze elkerül
A siker ezen az éjszakán.
Akkor Te hozzám lépsz, a szívemre beszélsz
Ne búsulj, lesznek még szép napok,
Gyere most Péterem, jöjj, halássz Énvelem,
Veled, akkor újra indulok.
4. Szeretnék lenni én, bár erőtlen szegény,
Az Úr szolgálatában halász.
Ez a munka csodás, oly szép a halfogás,
Ezért száll szívemből a fohász.
Uram, add meg nekem, hogy a bűn-tengeren
Én is fogjak Neked egy halat,
Örömmel szívemben, kezemben úgy viszem:
„Uram, hoztam Neked egy halat!”
Home