Hogyne dicsérném az Istent

Hogyne dicsérném az Istent

Zengedező énekkel,

Ki dolgában oly bölcs, oly szent,

És jól tesz mindenekkel!

Minden áldás, bőség Atyja,

Örök jóság, szeretet,

Ki engem bölcsen vezet,

És hű szívét hozzám hajtja…

Minden elhagy, elfeled,

Isten vég nélkül szeret.

Mint ahogy a sas kicsinyét

Szárnyával betakarja,

Engem is befedez, megvéd

Az Úr hatalmas karja.

Már anyám ölétől kezdve,

Midőn életet adott,

Áldásit mint harmatot

Reám bőven hintegette…

Minden elhagy, elfeled,

Isten vég nélkül szeret.

Nem kímélte szent Fiát sem

Igaz szeretetében,

Kárhozatból hogy kimentsen,

Odaadta énértem.

Nagy az Isten szent kegyelme,

Melynek csodás mélyére,

Bármint kutat, nem ér le

Az emberi véges elme…

Minden elhagy, elfeled,

Isten vég nélkül szeret.

Ha a szenvedés szememből

Fájó könnyeket fakaszt,

Segítséget küld a mennyből,

S jókor elfordítja azt.

Ború után az ég derül;

És a dermesztő telet

felváltja a kikelet,

S a szív éled, újra örül…

Minden elhagy, elfeled,

Isten vég nélkül szeret.

Mindennap megújul rajtam,

Atyám, nagy szereteted;

Hogyne zengne néked ajkam

Hálát és dicséretet!

Te vagy az én boldogságom!

Összeteszem két kezem

Hő imára, Istenem;

Minduntalan hozzád vágyom,

Míg ott fent szól énekem

Megdicsőült nyelveken.

Home