Ott voltál
Vad viharba lépve, sok kudarc, ha ér is,
Te mindig itt vagy, és megvigasztal halk szavad.
Van, hogy már nem remélek, de mégis bennem él,
Ahogy halkan így szólsz: "Ne félj, már készítem utad."
Te mellettem állsz, amikor nincs már megoldás,
Átadom hát összetört szívem fájdalmát.
Ígéretedben a lábam biztos sziklán áll,
Megtetted értem, amit nem tenne senki más.
Amit nem tenne senki más.
Te ott voltál a kereszten, és megtöretett a tested értem.
Vállaltad minden fájdalmát, hogy ezzel új esélyt adjál.
Te szóltál: "Elvégeztetett", így ismertem meg a kegyelmet.
Bárcsak visszaadhatnám mindazt a jót, mi árad rám!
/: Megígérted, ha vízen kelek át velem vagy,
Nem éget meg a tűz, mert Te vagy oltalmam.
Reménységemnek horgonya vagy ó, Uram,
Halálod által élhetek. :/
Home