Jővel, Jézus, lelkem hő szerelme
Jővel, Jézus, lelkem hő szerelme!
Tenélküled szívem hova lenne?
Ó, jöjj királyom!
Örömöm csak Te vagy e világon!
Ellenségem oly sok és hatalmas,
Olyan vagyok, mint a felvert szarvas,
Eltikkad ajkam
És nincs forrás itt a sivatagban.
Hitem pedig, mint a változó hold,
Hamar elfogy, tölte alighogy volt;
Hol felhat égig,
Hol meg elhal s a homályban késik.
Kövér esztendőkre a soványak
Hitemben is gyakorta beállnak.
Bár szép a kezdet,
Még a célig minden el is veszhet.
Kishitűen még én tétovázok,
Elindulnak, el is hagynak mások;
S megszégyenülve Bánatimat
Öntöm sűrű könnybe.
Ha elhamvad hitem mécsvilága,
Szentlelkedet Uram, fuvalld rája!
Lobogjon újra,
Hogy a hideg szívet lángra gyújtsa.
Azért, Uram, jővel közelembe,
Ruhád szélét kezem hadd illesse!
Jer, drága vendég,
Veled tér be hozzám a békesség!
Home