Mint a szép, híves patakra

1. Mint a szép, híves patakra

A szarvas kívánkozik, :/:

Lelkem úgy óhajt Uramra,

És hozzá fohászkodik,

Tehozzád, én Istenem,

Szomjúhozik én lelkem,

Vajon színed eleiben

Mikor jutok, élő Isten?

2. Könnyhullatásim énnékem

Kenyerem éjjel-nappal, :/:

Midőn azt kérdik éntőlem:

Hol Istened, kit vártál?

Ezen lelkem kiontom,

És házadat óhajtom,

Hol a hívek seregében

Örvendek szép éneklésben.

3. Én lelkem, mire csüggedsz el?

Mit keseregsz ennyire? :/:

Bízzál Istenben, nem hágy el,

Kiben örvendek végre,

Midőn hozzám orcáját,

Nyújtja szabadítását;

Ó, én kegyelmes Istenem,

Mely igen kesereg lelkem!

4. Mert Terólad emlékezem

E Jordánnak földéről, :/:

Szent helyedre igyekezem

Hermon s Micár hegy mellől.

Mélység kiált mélységet,

Midőn én fejem felett

A sok sebes víz megindul,

Mint egy erős hab, megzúdul.

5. Sebessége árvizednek,

És a nagy zúgó habok :/:

Énrajtam összeütköznek,

Mégis Hozzád óhajtok;

Mert úgy megtartasz nappal,

Hogy éjjel vigassággal

Dicséreteket éneklek Néked, erős Őrizőmnek.

6. Mondván: Isten, én kőszálam,

Mire felejtesz így el? :/:

Ellenségim vannak rajtam,

Gyászban járok veszéllyel.

Mert az ő hamis nyelvek

Csontjaimban megsértnek,

Mert így bosszantnak Ellened:

Lássuk, hol vagyon Istened?

7. Én lelkem, mire csüggedsz el:

Mit kesergesz ennyire? :/:

Bízzál Istenben s nem hágy el,

Kiben örvendek végre.

Ki nekem szemlátomást

Nyújt kedves szabadulást,

Nyilván megmutatja nekem,

Hogy csak Ő az én Istenem.

Home