Adventi álom(Uram, a szolgád sírva tekint rád)
Uram, a szolgád sírva tekint rád,
Kétségek között remegve áll.
Az élet semmi, hisz el kell menni;
Mi lesz a sorsom, mely rám vár?
Látom a véget, bűn terhe éget,
a gyarló lényem remegve vár!
Ó, de, ha végre vágy száll az égre,
Hiszem, hogy Jézus engem vár.
Elmúlik a zord tél és jön a nyár:
Gyönyörű szép tündérkert vár,
Lehull szívünkről a bánatbilincs,
Miénk az égi kincs!
Jézusom, Te vársz ott rám:
"Jól vagyon, jól, hű szolgám!"
Ami most történik álom lesz csak,
Egy rossz álom csupán.
Most kínoz száz gyötrelem;
Jésuom, maradj velem!
Gyötrődő éjszakák,
forró könnyek nem jönnek el velem!
Home