Dicsének hangja

Dicsének hangja

szárnyra kél:

Eljött az Úr, Immánuél!

A szívén hordta áldott Szűz.

E jó hír minden bút elűz.

Ki mindent lényével betölt,

Mint gyönge gyermek,

testet ölt;

Kit ölben ringat asszonykéz,

Az üdvünk benne

mégis kész.

Az Isten egyszülöttje Ő,

Mihozzánk

gyermek-képpen jő;

Kit szívünk már oly

régen vágy’,

Most rejti mélyén jászolágy.

Elhagyta ő az égi trónt,

S hol ember annyi

könnyet ont:

E bűnnel terhes

földre szállt,

S a bűnnek ő útjába állt.

Dicsének hangja

zengjen hát!

A szívünk hála hassa át,

Mert látja most már

minden nép,

Hogy Isten vélünk

frigyre lép!

Home