Egykor én is tévelyegtem

Egykor én is tévelyegtem

Távol az üdv hónától,

Bolyongtam a bűnvadonban,

Mit sem tudtam Jézusról,

De most örök hála és dics

Őneki, mert megtalált,

Zeng az ajkam nagy örömmel

Neki dicshalleluját.

E világot megvetem:

Én csak Jézust követem!

Hogyha bírja lelkem Őtet,

Ez mindennél több nekem!

Ó, mily dicső örömérzet

Jézus most már az enyém.

A bűn rémes éjjeléből

Örök üdvre léptem én;

Így e földön mit sem félek,

Mert Ő mindenütt velem,

Megóv minden bajtól engem,

Harcol híven mellettem.

Nem voltam az Ő nyája közt,

Nem leltem a jó mezőt,

Isten adott egy hű Pásztort,

És Vele jó legelőt;

Egy új szívvel s Szentlelkével

Meg is ajándékozott

És nyájához vezérelve

Ó, most mily boldog vagyok!

Home