Ó, nagy Isten, sok a vétkem
Ó, nagy Isten, sok a vétkem, Irgalmadat keresem.
Halld meg esdő fohászomat, És bocsáss meg énnekem!
Ne űzz el szent színed elől, Hittel jövök én Eléd.
Bánatomban Te vagy, Isten, Az egyetlen menedék.
Kérlek, velem ne szállj perbe, Atyám, örök irgalom!
Szüntelenül vádol lelkem, És a bűnnek terhe nyom.
Ám fenyíts meg, elismerem, Méltán ér a büntetés;
Ó, de Atyám, elégeld meg, Szűnjék már e szenvedés!
Adj erőt, hogy csöndességgel Szenvedjem el haragod,
El ne vess, és ne taszíts el, Hadd nyerjek bocsánatot!
Igaz Bírám, légy irgalmas, Hogy ne érjen kárhozat,
Krisztusomnak érdeméért Enyhítsed én sorsomat!
Mint a madár odvába száll, És megpihen kis fészkén,
Mert vihartól és záportól Ott maradhat csak békén:
Jó Istenem, így nekem is Te légy az én oltalmam,
Bűnbocsátó kegyelmedben Leljem meg én nyugalmam!
Jézus Krisztus, én Megváltóm, Légy te az én kővárom!
A te véres sebeidben Üdvömet megtalálom.
Menedékem, vigasztalóm Légy te végső órámon!
Ha meghalok, fáradt lelkem Szent kezedbe ajánlom.
Home