Ha néha-néha bús vagyok
És szívemben ellankadok,
Holott e földi gondokon kesergni nincs okom,
Hamar az Úr elé megyek
És kérek tőle új szívet,
Mert földi bánat és keserv
A mennyből nem ered.
A Megváltómra gondolok,
Ki minket arra oktatott,
Hogy ne aggódjunk, mert Atyánk
Gondot visel reánk.
S ekkor eszembe jut nekem
Egy kedves lelki énekem
És éneklem azt csendesen,
De mindig édesen.
Majd egyre hangosabb lesz ez,
Míg szívem tűzzel telve lesz
S elmémet fény ragyogja át,
Elűzve a homályt.
Ím, látom Jézust, üdvömet
S a mennyben örök részemet
És bú helyett a lelkem most örömtől áradoz!