Ha reád gondolok, ó

Ha reád gondolok, ó! Betlehem,

Nagy öröm tölti el kebelem:

Istenünk nagy kegyét itt láthatom,

Jézusom szerelmét csodálhatom.

Felvette a nyomort önkéntesen,

Megjelent egy kicsiny, szegény helyen.

Nem hiú pompa közt, nem gazdagon,

Pedig a menny üdve nála vagyon.

Ha reád gondolok, ó! Betlehem,

Csakhamar szent vigaszt talál szívem:

Hisz lehet helyzetem bármi’ szegény,

Meg nem vet Jézusom, jól tudom én.

Eljön Ő szívesen, meg nem utál,

Benne a szív hű barátra talál.

Ki értem felvette a nagy nyomort,

Mostan is hű keblén ápolva hord.

Ha reád gondolok, ó! Betlehem,

Helyzetem csakhamar megérthetem:

Vajon a kebelem egy palota,

Földi fény, dőreség s nagyzás hona?

Vagy pedig a szívem egy Betlehem

S megszülettél benne, jó Mesterem?

Így tehát üdvös és kívánatos:

Legyen a szív szerény s alázatos!

Home