Hallgasd meg, Uram, kérésem

Hallgasd meg, Uram, kérésem,

Tekintsd meg esedezésem!

Beszédem jusson hozzád,

Ne rejtsd el tőlem orcád!

Hajtsd énhozzám te füledet,

Enyhítsd meg nagy ínségemet!

Midőn kiáltok, Úr Isten,

Siess, hallgass meg kegyesen!

Mert napjai életemnek

Oly hirtelen elkelének,

Mint a füst és a pára,

És mint a tűzhely pora.

Minden csontom úgy elszáradt,

Szívem, mint a fű, elhervadt,

Úgy, hogy az én ételemet,

Elfelejtem kenyeremet.

Porhamu kenyerem nékem,

Melyet étel gyanánt észem;

Italom könnyeimmel

Elegyítem, mint vízzel,

A te nagy haragod miatt,

Melynek tüze úgy fellobbant,

Hogy engemet fölemeltél,

Ismét a földhöz ütöttél.

Az én időm úgy elmúlék,

Mint az árnyék, elenyészék;

Minden testem elasza,

Mint a lekaszált széna,

Amely meg nem éled többé;

De te megmaradsz örökké,

És a te emlékezeted,

Mindörökre megtart híred.

Home