A nap immár elenyészett
A nap immár elenyészett,
Az ég besötétedik,
Nyugvóra vált a természet,
És minden csendesedik;
Engemet is az álom
Megújít, feltalálom
Fáradt testemnek nyugvását,
Elmémnek megvidulását.
Míg hát fejem lehajtanám
A szükséges álomra, :/:
Gondjaim elbocsátanám,
Menvén nyugodalomra:
Gondviselőm, táplálóm!
Jóságodat hálálom;
Aki ma is úgy szerettél,
Hogy sok jóban részeltettél.
Adtál erőt, tehetséget,
Adtál ösztönt a jóra, :/:
De vajon bennem készséget
Talált-e minden óra?
Magam is jól érezem,
Hogy sokra nem érkezem,
A lélek kész, ámde a test
Sokszor tehetetlen és rest.
Kegyelmednek köszönhetem
E nagy ajándékot is, :/:
Hogy a jóra érezhetem
Már csak a szándékot is.
Amit azért kezdettél,
Bennem felélesztettél,
Kérlek, hogy félbe ne hagyjad,
Sőt gyarapodását adjad.
Bocsássad meg hibáimat,
Melyeket ma ejtettem, :/:
Szaporítsad javaimat,
Melyeket tőled vettem.
Engedjed, hogy halálom,
melynek a csendes álom
Kiábrázoló példája:
Légyen idvesség órája.
Home