E világ mióta

E világ mióta

Fennáll, ő mivolta

Sűrű változás;

Minden dolga ínség,

Bánat, keserűség

És sóhajtozás;

Nincsen benne állandóság:

Minden hiábavalóság!

Ó, ha meggondolná,

Ember megfontolná

Éltének végét!

És minden dolgában

Forgatná magában

Nagy rövidségét:

Bizony, e világ szépségét,

Megutálná ékességét!

Nézd el: a virágok,

Tavaszi újságok,

Mint illatoznak!

De ha ősznek dere

Megüti, végtére

Mind elváltoznak:

Kórók lesznek, megavulnak,

Hirtelenséggel elmúlnak.

Embernek is élte,

Mint virág szépsége,

Hamar elromlik;

Rövid az ideje:

Tíz, húsz esztendeje

S azzal elmúlik;

Akár gazda, akár szolga:

Menni kell, ha üt az óra.

Nohát ezt felvégyed

És szívedre tégyed:

Rövid az élet!

Légy mindenkor készen,

Amíg meg nem lészen

A nagy ítélet;

Ne szabd magad e világhoz,

Földi veszendő jószághoz!

Home