Ó, Uram, bárcsak tüzed égne

Ó, Uram, bárcsak tüzed égne,

Ki magad vagy a szeretet!

S az egész világ megismerne,

Mint ég s föld Urát, tégedet!

Már itt-ott lobban tüzed lángja

Napkelet, nyugat tájain,

Hol téged, Isten szent Báránya

Dicsérnek ének hangjain.

Az égi lángok folyton

Gyújtnak jéghideg, elhalt lelkeket,

Sok fáradt szívnek erőt nyújtnak,

Bűnsebre gyógyírt, kenetet.

Az önzést, gőgöt megemésztik,

A lélek szennyét tisztítják;

És bennük, kik az Urat félik,

A hit gyér lángját felszítják.

Ó, forrassz egybe minden népet

És építsd bennünk hajlékod,

Gyújts égi tüzet, fényességet,

Hadd töltse be a világot!

Majd ezrek zengik és százezrek

A béke öröménekét,

Ezt visszazengik, hegyek, völgyek

És áldják az Úr szent nevét.

Home