Kegyelmezz meg nékünk, nagy Úr Isten
Kegyelmezz meg nékünk, nagy Úr Isten,
Ne hagyj minket elvesznünk bűnünkben,
Kik mindenkor bízunk szent nevedben:
Bűnünk szerint ne büntess tömlöcben!
A te néped tenger vétkét vedd el,
És fedezgesd bűnét kegyelmeddel,
Mert szent Fiad megválta vérével,
Nem akart ő elvetni bűnünkkel.
Idvezitő Isten, kérünk téged:
Jelenjék meg rajtunk kegyességed,
Távozzék el rólunk ítéleted,
Légyen vélünk te szent istenséged.
Vajjon egyéb náladnál ki volna,
Hogy fogságból kiszabaditana?
Hanem csak te, Istennek szent Fia,
Ki magadat adád nagy fogságra.
Mutasd ki már irgalmasságodat,
Kegyes Isten, és nagy jóvoltodat:
Add ismernünk a te szent Fiadat,
Ő kedvéért jelentsd meg magadat I
Hallgathassuk a te szent igédet,
És hihessük te ígéretedet:
Adjad nékünk a jó békességet,
Szabadítsd ki a fogságból néped!
Közel vagyon hívekhez az Isten,
Mert nem múlóképen jő közénkben,
De örökké lakozik szívünkben:
Nem hágy vesznünk a hitetlenségben.
Higyjünk azért a Jézus Krisztusban,
Ne maradjunk bálványimádásban:
Nem hágy minket az Isten fogságban,
És nem adja népét nagy rabságban.
Home