Haragodnak nagy voltában megindulván
Haragodnak nagy voltában megindulván,
Ne feddj meg, Uram, engem!
Búsult gerjedezésedben Rám tekintvén,
Ne büntess meg Istenem!
Nyilaid belém lövettek, Mik szereznek
Énnekem nagy sérelmet;
Kezeidnek súlyossága Hátam nyomja,
És sanyargat engemet.
Testemnek semmi részében
Épség nincsen Haragodnak miatta;
Nincs békesség tagjaimban,
Csontjaimban Bűneimnek miatta.
Mert az én nagy gyarlóságim
És bűneim Fejem felülhaladták,
Miknek nehéz, terhes voltát,
Súlyosságát tagjaim nem bírhatják.
Minden mostani kérésem,
Én Istenem, Vagyon szemeid előtt,
És minden fohászkodásom,
Óhajtásom Tőled el nem rejtetett.
Szívem nyugalmat nem lelhet,
Igen reszket, Minden erőm elfogyott;
Szemeim világossága,
Vidámsága Éntőlem eltávozott.
De én Istenemben bízom, És elvárom,
Hogy kérésem meghallja,
Mert szívem hozzá emelem
És elhiszem, Hogy szükségem meglátja.
Hamisságomat megvallom,
Nem tagadom Gonosztéteményeimet;
Bűneim miatt lett sebek
Kesergetnek És gyötrenek engemet.
Uram, ne hagyj el engemet!
Nézd ügyemet, Egyedül mint hagyattam!
Kérlek, légy irgalmas nekem, Én Istenem,
Mert csak tebenned bíztam!
Azért tőlem ne állj messze, Szánj meg végre,
Én kegyelmes Istenem!
Segedelmeddel ne késsél,
Siess, jöjj el, Én édes idvességem!
Home