Bizonyára jó az Isten
Bizonyára jó az Isten,
Híveihez kivált képpen,
Akik szívüket tisztán tartják,
Az ő jóvoltát azok látják.
De én már csaknem elhajlék,
Úgy megtántorodék lábam,
Járásomban úgy megbotlám,
Hogy csaknem szörnyen ledűlék.
Mert bosszankodom e népre,
Kinek nagy esztelensége,
Midőn látom, hogy a hitlenek
Jó szerencsében, vígan élnek;
A halállal nem bajlódnak,
Semmi fájdalmat nem látnak,
És kövérek ő testükben,
Élnek nagy jó egészségben.
Szólnak végre: Úr Isten,
Látod-e ezt a mennyekben?
Mi nyavalyánkat megérted-e?
Keserűségünket szánod-e?
Ímé az istentelenek,
Látjátok, élnek örömben,
Amint kívánják szívükben,
Gazdagok, jó szerencsések.
Mit használ tehát énnékem,
Hogy tisztán tartom én szívem?
És micsoda hasznom van abban,
Hogy kezem mosom tisztaságban?
Ímé, mind hiába marad,
Hogy én így kesergettetem,
Ottan marad büntetésem
Reggel, mihelyen megvirrad.
Csaknem én is ígyen szólék,
De látám, hogy nem jól esnék,
És ártalmas lenne azoknak,
Te fiaidnak kik mondatnak.
Azért jobban meggondolám,
Magamban meghányám-vetém,
De sokkal nehézbnek lelém,
Hogynem végét találhatnám.
Mígnem el-bémenék végre
Az Istennek szent helyére,
És végezetre vőm eszemben,
A gonoszok vége mi légyen.
Azt is jól megértém aztán,
Hogy őket te megbünteted,
Mert síkod földre helyezed,
És veted a pusztaságban.
Úgy, hogy csudálják mindenek,
Hogy ily hamar oda lesznek;
Vesznek és esnek nagy ínségbe,
Szégyenségbe és rettegésbe.
Minden ő gazdagságukat
Múlandó álommá teszed,
Melyből ember ha fölébred,
A lelt jókban semmit nem lát.
De én mindig nálad vagyok,
És közeledben maradok,
Mert te megtartál jobb kezeddel,
Nagy ínségemben nem hagyál el.
Tanácsoddal vezérlj engem,
És igazgass ösvényedre,
Aztán végy fel dicsőségre,
Tégy ily kegyesen énvelem!
A mennyekben te vagy nekem
Csak egyedül én Istenem;
Ez egész földön senki nincsen,
Kit kívüled lelkem kedveljen.
Ha elfogy testem és lelkem,
Mégis vigasztalsz szívedben;
Egyéb részem nekem nincsen
Tenáladnál, én Istenem!
Mert kik tőled eltávoznak,
Azok elvesznek, romlanak;
Elveszted azokat hirtelen,
Kik bíznak bálvány-istenekben.
Azért én néked ezt mondom:
Közelséged oly jó nékem,
Mert te vagy én menedékem,
És jótéted magasztalom!
Home