E földi létből nyugalomra vágyom
E földi létből nyugalomra vágyom,
Hol Uram keblén oly tiszta öröm vár.
De jaj! – még nem lehet,
Még ezer baj nyit új sebet,
Míg hű Jézusom karjába zár.
Azért hát csitulj, bízz én szívem!
Ő vár téged! De előbb munkáját tedd híven;
Aztán majd vár rád a menny.
Köröttem bűn-éj, benn’
Kavarogni látszik a szép a rúttal,
A szent a szennyessel;
Ki véd meg engemet,
Ki oltalmazza lelkemet,
Hogy ki ne hunyjon benne a hít?!
Azért hát csitulj, bízz én szívem!
Ő vár téged! De előbb munkáját tedd híven;
Aztán majd vár rád a menny.
Itt hontalanul és bajoskodva járok,
A vándortársak is elfelejtenek,
De Jézus nem felejt,
Ő értem igaz könnyet ejt,
Így panaszra már nincs semmi ok.
Azért hát csitulj, bízz én szívem!
Ő vár téged! De előbb munkáját tedd híven;
Aztán majd vár rád a menny.
Home