Az Istenben bízom jó reménységgel,
Miért szóltok hát így én lelkemnek,
Hogy én a ti hegyetekre fussak el,
És mint egy madár meszsze repüljek?
Mert a kegyetlenek ívüket szegzik,
Hogy a tiszta szívűket meglőjék,
Már a nyilakat az idegbe tették.
Mert igaz ő, és igazságot szeret,
És kedves orcát mutat azoknak,
Kik igazságban rendelik éltüket.
Az Istennek temploma mennyekben,
Ott fenn vagyon szent széke, melyből széjjel
Szemei mindent néznek élesen,
Földi népet is megnézell és szemlél.