Zarándokének

Valami véget ér, kezdődik más talán,

Látod, megyünk az élet sivatagán,

gyere, mert lépni muszáj!

Szinte hallom, újra hallom, szól egy vándordal,

szívek sóhaja, minden délben,

minden éjjel hallom, zeng már a dallama.

Néha kevés a fény, arcunkba fúj a szél,

De bátran megyünk, lábunk egyszerre lép,

Istenünk eszközeként!

Nem a beszéd segít, győzni Ő megtanít.

Egész életünk itt a keresztre néz,

Értjük már üzenetét!

Ne félj, ne sírj tovább! Veled egy jó barát!

És Ő minden nap itt van, velünk marad,

Szóljon hát újra a dal!

Home