Dicsértessék, Uram, Örökké szent neved
Dicsértessék, Uram,
Örökké szent neved,
Hogy ez ideiglen
Gondomat viselted.
Méltatlanságomat,
Úr Isten, nem nézted,
Hogy eddig megtartál,
Hála legyen néked.
Irgalmasságodnak
Csudálatos volta,
Emberi elme azt
Soha meg nem fogja,
Te bőséges kezed
Táplál szüntelenül,
Sok jót adsz gyakorta
Reménységen felül.
Oly nagy gondod vagyon
A mi életünkre,
Életünkben való
Minden szükségünkre:
Mikor elgondolnánk,
Még annak előtte
Felségednél dolgunk
El vagyon rendelve.
Gondolkodtam sokat
A régi Atyákról,
E világon való
Sok bujdosásokról:
Mely nagy gondot, Uram,
Viseltél azokról,
Még javaikról is,
Nemcsak önmagokról.
Jól tudom, mostan is
Te azon Isten vagy,
Irgalmasságod is
Szintén oly igen nagy,
Ki soha nem hagytad
A benned bízókat,
Mostan azért, Uram,
Hallgassad meg szómat.
Benned bíztam, Uram,
Mindenkor csak benned,
Csak tetőled vártam
Erőt, segedelmet,
Teljes életemben
Tebenned reméltem,
Boldogulást, áldást
Fölségedtől kértem.
Tekints reám azért
Kegyelmességedben,
Viselj gondot rólam
Én nagy szükségemben.
Ne nézd bűneimet,
Én édes Istenem,
Mutasd meg, hogy te vagy
Gondviselőm nekem.
Bűneimet pedig
Bocsássad meg nékem,
Melyekkel megbántlak
Naponként, Istenem.
A földi gyarlóság
Bűnbe viszi lelkem,
De Te szent nevedért
Légy kegyelmes nekem.
E földön, míg élek,
Adj jó egészséget,
Alázatos szívet,
Lelki csendességet.
Áldj meg én munkámban
Kívánt jó sikerrel,
S végre koronázz meg
Örök üdvösséggel!
Home