Rabul ejt a szeretete

Rabul ejt a szeretete, életem érte ég.

Jézus a Szabadítóm, szívem, lelkem Övé.

Szorongás és félelem nem gyötör és zenghetem:

Rabul ejt a szeretete, életem érte ég.

Mint hontalan vándor, olyan könnyen letértem az útról,

Egyedül jártam, minden barátom elhagyott rég.

Elveszett a reménység, elvakított büszkeség,

De rám talált és felemelt, a karjaiban már minden jó.

Talán úgy érzed szegény lelkedet gyötri a kín,

Nevetve játszol, de titokban fájhat a szív.

Bűneidnek terhe sújt, életed a porba hullt,

Drága szabadító Jézus, lelked öröme, megváltott.

Home