Az Isten a mi reménységünk
1. Az Isten a mi reménységünk,
Midőn reánk tör ellenségünk,
Minden háborúságinkban
Megtart erős hatalmában.
Azért a mi szívünk nem félne,
Ha az egész föld megrendülne,
És a hegyek a tengernek
Közepibe bedűlnének.
2. Ha a tenger szörnyen zúgna is,
Minden víz felzavarodnék is,
És ha a sebes szélvésszel
A hegyek hányatnak széjjel:
A szép folyóvíz mindazáltal
:/: Az ő szép tiszta folyásával
Az Istennek szent városát, Megvigasztalná hajlékát:
3. Mert közepén lakik az Isten,
Azértan romlása nem lészen;
Semmi ínségbe nem ejti,
Az Isten jókor megmenti.
A pogány népek dúlnak-fúlnak,
:/: Nagy sok országok feltámadnak,
De az ő haragos szava
Mind e földet elolvasztja.
4. De az Isten minden időben
Mivelünk vagyon ínségünkben;
Jákób Istene oltalmunk,
A Zebaoth erős várunk!
Jertek, lássátok e nagy Úrnak,
:/: Csuda dolgait hatalmának,
Ki mind e föld kerekségét,
Elpusztítja ékességét!
5. E földön széjjel nagy hadakat,
Ő megcsendesít háborúkat,
Ívet, kopjákat megrontat, Társzekereket felgyújtat,
Így szólván: mindnyájan halljátok,
:/: Hogy erős Istenetek vagyok,
És hogy birodalmam vagyon Minden népen e világon!
6. Summa szerint: az erős Isten
Velünk van minden ínségünkben;
Jákób Istene oltalmunk,
A Zebaoth erős várunk!
Home