Emlékezzél, mi történék, Uram mirajtunk
Emlékezzél, mi történék, Uram mirajtunk,
És tekintsd meg, mely nagy szidalomban mi vagyunk,
Mert bűnünkért, Uram, tőled ostoroztatunk,
Azért szükség éjjel-nappal hozzád kiáltnunk.
Örökségünk, édes hazánk másra fordúla,
Mi házunk és jószágunk idegenre szálla;
Ügyünk juta már minékünk nagy árvaságra:
Mert Istennek nem akaránk térni útjára.
Hitetlen nép közt keressük mi kenyerünket:
Mert földünkben nem segéljük a szegényeket.
Nyomorultakról elfordítjuk szemeinket:
Ezért Isten vete reánk haragvó szemet.
Atyáink is vétkeztenek, de már meghaltak,
Mi is követői voltunk álnokságiknak;
Ím így vásott meg beléje foguk fiaknak:
Mert ellene járunk Isten akaratjának.
Közöttünk kik szolgák voltak, most uralkodnak,
Gazdák lévén, mert Istennek mi sem szolgálánk;
Minden Isten-tiszteletet már megútálánk:
Azért nincsen, aki által megszabadulnánk.
Ím csak markunkban viseljük a mi lelkünket.
Nagy keserüséggel esszük mi kenyerünket.
Félelem és sok rettegés megemészt minket:
Fegyver elől kietlenbe mentjük fejünket.
Nagy haragja vagyon rajtunk az Úr Istennek:
Természeti ellen élünk szent Igéjének
És ellene járunk minden Ő szerzésének:
Ezzel adunk okot minden büntetésének.
Bizodalmunk vagyon benned, felséges Isten.
Mert megmaradsz mind örökké ígéretedben;
Ha gyötrődünk bűnünk szerint a mi testünkben:
Azért nem hagysz elszakadnunk tőled lelkünkben.
Vedd el rólunk, kérünk téged, nagy haragodat
És újitsd meg már minékünk a mi napunkat;
Kegyelmes Úr Isten, tartsd meg mi házainkat!
Dícsérhessünk mind örökké, mint szent Atyánkat!
Home