E világot, bár ez bűnt tett

E világot, bár ez bűnt tett,

Az Isten úgy szerette,

Hogy kibocsátani kész lett

Önnön Fiát érette.

Emberek, az Úrnak kedve

Nincsen halálotokba',

Ó, angyalok, legörbedve

Nézzetek e titokba:

Ím, az Atya kebeléből

Leszáll ama Szerelmes,

Lesz az ő jó tetszéséből

Halálig engedelmes.

Földi szállással váltja fel

A dicsőségnek helyét,

De annyi helyet alig lel,

Ahol lehajtsa fejét.

Úr Jézus, lelkemtől kérdem:

Téged mi indíthatott,

Hogy értünk, kikben nincs érdem,

Vállalj ily szolgálatot?

Nem más, hanem az irántunk

Benned égő szeretet,

Mely, bár bűnünkkel megbántunk,

Mégis meg nem hűlhetett.

Isten, ha a te kebeled

Kincsét adtad érettünk,

Midőn mint pártütők, veled

Még ellenségeskedtünk:

Adj meg már Ővele mindent,

Ami arra szükséges,

Hogy itt légyen életünk szent,

S halálunk idvességes.

Jézus, felépítetted már

A mennyeknek országát,

Hol, aki törvényidben jár,

Megleli boldogságát.

Mi, tenéked térdet hajtó

Híveid, esedezünk:

Nyíljon meg nékünk az ajtó,

Vezess be, fogván kezünk.

Home