Utas vagyok e világban

Utas vagyok e világban,

Mennyországban vár örök hazám készen;

A testem csak lelkesült por

És ha a sor Reá jön, porrá lészen.

Minden nap hoz rám fájdalmat:

Nyugodalmat szívem sehol nem talál.

Majd kár ér, majd búbánat sért,

Majd bűn kísért, végre eljön a halál.

Uram, te látod végemet,

Mert testemet s lelkemet te formáltad;

Előbb, mint lettek napjaim,

Hajszálaim mind egyig megszámláltad.

Lelkemnek földi társától,

Sátorától bizonyos megválása;

De csak annak, ki Istent fél,

Kegyesen él, lesz boldog kimúlása.

Atyám, hogy meg ne rettenjek,

S bátran menjek a minden test útjára,

Teremts tiszta szívet bennem:

Néked élnem légyen lelkem fő vágya.

Néked, napjaimnak Ura,

Akár búra, akár örömre juttatsz,

Szent megnyugvással engedek;

Bár szenvedek, mindent jómra fordítasz.

Akármikor jön a halál,

Készen talál, fájdalmimnak vet véget;

Bátran fogok vele kezet:

Hozzád vezet s ád örök üdvösséget.

Home