Mondd, szívem hát

Mondd, szívem hát,

Dávid szavát:

Mily jó, Uram, beszéded!

Úgy nyerhetek

Csak életet,

Ha intő szavad megfedd.

A földi kincs

Ma-holnap nincs,

De megmarad végzésed.

Föld és az ég

Mind semmiség,

Ám örök szent beszéded.

Ez oly pöröly,

Mely összetör

S meglágyít kemény szívet:

De ő megáll

Mint sziklavár,

Áll vihart, ezredévet.

Ó, hadd legyen

Szavad nekem

Útmutató szövétnek;

Megőrzöm azt

Mint fényt s vigaszt,

Míg itt e földön élek!

Home