Áldott az Úr, ki kezemet tanítja,
És ujjaimat a hadakozásra,
Áldott legyen az én jó Istenem,
Aki mindenkor megőriz engem!
Ő az én kőváram és szabadítóm,
Ő én paizsom és én oltalmazóm.
Tebenned vetem reménységemet,
Mert alám vetéd az én népemet.
De micsoda az ember életében,
Hogy őreá gondot tartasz ekképpen?
Micsodák az emberek fiai,
Hogy felséged őket így kedveli?
Az emberek dolgát ha megtekinted,
Legottan őket csak semminek leled;
Az ő napjai hamar elfogynak,
És mint az árnyék, ottan elmúlnak.