Adj már csendességet, lelki békességet
Adj már csendességet,
lelki békességet, mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet,
ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr!
Sok ideje immár,
hogy lelkem szomjan vár mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd,
haragod ne gerjeszd vesztségére!
Nem kicsiny munkával,
Fiad halálával váltottál meg,
Kinek érdeméért
most is szükségemet teljesítsd meg!
Irgalmad nagysága,
nem vétkem rútsága feljebb való;
Irgalmad végtelen,
de bűnöm éktelen s romlást valló.
Jó voltod változást,
gazdagságod fogyást ereszthet-é?
Engem, te szolgádat,
mint régen sokakat, ébreszthet-é?
Nem kell kételkednem,
sőt jót reménylenem igéd szerint:
Megadod kedvesen,
mit ígérsz kegyesen, hitem szerint.
Nyisd fel hát karodat,
szentséges markodnak áldott zárját,
Add meg életemnek,
nyomorult fejemnek letört szárnyát!
Repülvén áldjalak,
élvén imádjalak vétek nélkül;
Kit jól gyakorolván,
haljak meg nyugodván bú s kín nélkül!
Home