Én lelkem, ébredj fel az Úrnak dicséretére

Én lelkem, ébredj fel

az Úrnak dicséretére,

És szent emlékezetére

Víg szívvel gerjedjél.

Kegyelmét keressed

E te lelki orvosodnak,

Hű és édes táplálódnak

Jóvoltát hirdessed.

Mert éhező valál,

A szomjúság elepesztett,

A bűn oly kútba rekesztett,

Hol kész volt a halál.

De lelke megesett

Rajtad e kegyelmes Úrnak,

Látván, nyavalyáid dúlnak,

Téged felkeresett.

A kútból kihozott,

Az igazságnak mezején

És az életnek kútfején

Vezérlett, hordozott.

Végre vitt magához,

Bíborban felöltöztetett,

És kegyelméből ültetett

Ő szent asztalához.

Hol megelégített

Megtöretett szent testével

És kifolyt drága vérével,

melyet elkészített.

Boldog, ki ezzel él,

Mert a Sátán annak nem árt,

Semmi veszély nem tehet kárt,

A haláltól sem fél.

Azért, kik éheztek,

Jertek az Úr asztalához,

Siessetek jóvoltához,

És megelégesztek.

Mert az Úr nem hagyja

A töredelmes lelkeket,

Sőt táplálja mindezeket:

Magát nekik adja.

Mint a száj részesül

A látható szent jegyekben,

Úgy e nagy Úr a hívekben

Él, s vélek egyesül.

Lesz édes dajkájuk:

Megtöretett szent testének,

Kiontott drága vérének

Hasznát szabja rájuk.

Hát lelkem, tégy vallást,

Hogy igaz szívvel szereted

Ez Urat, s híven követed,

És néki adsz szállást.

Jöjj be hozzám, kérlek,

Jézus, én kedves vendégem,

Mert te vagy én dicsőségem,

Csak téged kedvellek.

Home