E földnek minden kincse, fénye
E földnek minden kincse, fénye
Nem más, mint talmi csillogás;
Csak ódon ház a szerencséje,
Mit összedönt egy szélfúvás.
Sok itt a gond és szenvedés,
De igaz béke oly kevés.
Ez élet csak hasztalan küzdés,
Egy soha meg nem vívott harc,
Fáradság, gyötrő gond és tűrés,
Csak fájdalom, mely sírig tart;
Lét, mely nyugtot nem ád nékünk,
Mindennap retteg életünk.
Nem földi trón, nem kincs és pompa,
Mit Isten majd jutalmul ád.
Ki harcát híven megharcolta,
És megtagadta önmagát,
Az Úr lesz része örökké,
S nem kíván semmi mást többé.
Két úrnak nem lehet szolgálni,
A mennyben csak egy út vezet.
Ki Isten útján akar járni,
A mammont az gyűlölje meg!
A tétovázás: kárhozat,
Megosztott szív sok kínt arat.
De aki megvet hiúságot,
És itt mindent kárnak ítél,
Múlónak tartván e világot,
Csak egyedül az Úrnak él,
Az megtalálja életét,
A mennyben örök lakhelyét.
Home