Meghagytad nékünk, Úr Isten

Meghagytad nékünk, Úr Isten,

Hogy járjunk törvényedben

És téged tiszteljünk

Teljes szivvel, lélekkel,

És minden mi erőnkkel

Tégedet szeressünk.

A mi felebarátinkat

Szeressük, mint magunkat,

Haragot elhagyván;

Senkinek kárt ne tégyünk,

Mindenhez hivek légyünk

és éljünk igazán.

De jaj, mily gyarló életem,

Mert Ádámtól születtem:

Bűnre vagyok hajló.

Elmémnek gondolatja,

Szivemnek indulatja

Te ellened járó.

Szent igédet nem követem,

Sőt gyakran elfelejtem,

Jókra tunya szivem;

Feleimet gyűlöli,

Vagy csak szinnel szereti:

Mily nehéz énnékem.

Méltán ezért haragodat,

Érdemlem ostorodat,

De jó reménységgel

Nézek fel szent Fiadra,

Mint kegyes szószólómra,

Kiért hozzám tértél.

Mert én csak őbenne bizom,

Nem hányom méltóságom,

Mely semmire kellő.

Ő engem megigazít,

Gonosztól megszabadit,

Oly igen jó kedvü.

Home