Gyarló testünk porrá lészen

Gyarló testünk porrá lészen,

Mivel porból vétetett,

A halál vár kit-kit készen.

Mert halálra született.

A bennünk levő bűnért

Ezzel fizetjük a bért:

Minden nap. sőt minden óra

Emlékeztet koporsóra.

Sírva jöttünk e világra.

Sirás közt költözünk el.

De ha jutunk boldogságra.

Semmit se vesztettünk el.

Bár panasz tölti szánkat.

Míg megfut juk pályánkat.

Bár e földön csak bujdosunk:

Lesz mennyben örök városunk.

Hadd menjen hát kiköltözött

Lelkünk jobb hazájába.

Testünk a halottak között

Hadd nyugodjék sírjába':

Nem alszik el örökre,

Még boldogabb időkre

Tartatik a sír fenekén,

Biztatást innen veszek én.

Eljön egykor amaz óra,

Melyben a gyász sírhalmok

Megnyílnak trombitaszóra

S elvész minden hatalmok.

Akkor majd lelkünk, testünk

Elveszi, mit kerestünk;

Szemünk téged is meglát ott.

Kit most innen elbocsátott.

Home