Ha néha-néha bús vagyok

1. Ha néha-néha bús vagyok

és szívemben ellankadok,

Holott e földi gondokon

keseregni nincs okom.

Hamar az Úr elé megyek,

és kérek tőle új szívet,

Mert a földi bánat és keserv

A mennyből nem eredt.

2. A Megváltóra gondolok,

ki minket arra oktatott,

Hogy ne aggódjunk, mert Atyánk

gondot visel reánk!

Ekkor eszembe jut nekem

egy kedves lelki énekem,

És éneklem ezt csendesen,

de mindig édesen.

3. Majd egyre hangosabb lesz ez,

míg szívem tűzzel telve lesz,

És elmémet fény borítja át,

elűzve a homályt.

Ím, látom Jézust, üdvömet,

a mennyben örök részemet!

És bú helyett a lelkemet most

örömről áradoz.

Home