Tebenned bízni, Ó, áldott Istenség!
Tebenned bízni, Ó, áldott Istenség!
Be drágább kincs ez minden földi jónál!
Hová lennénk, mi lenne a mindenség,
Ha menynyen, földön nem te országolnál?
Homály körülem, bennem félelem,
Magam ha nálad nélkül képzelem.
De nappal virrad, és remény kél bennem,
Világ kormányán jobbodat ha látom;
És bár nehéz úton kell néha mennem:
Bátran megyek, ha a hit lett sajátom;
Ragadd, ragadd, szerencse, mindenem!
Gazdag maradtam, mert van Istenem!
Van Istenem, hatalmasabb mindennél,
Ki Úr, ameddig hat világnak tére;
Villámok szárnyán bár szüntelen mennél,
Nagy országának nem jutnál végére;
S akarni e királynak már elég:
Szavának együtt hódol föld és ég.
Van Istenem, ki hat mindenbe mélyen,
S egyszerre látja mind, mi volt s jövend el.
Ő tudja: hol, mikor, mivel segéljen,
És csak jó célra, csak bölcs eszközt rendel;
Nincs, nem volt, nem lesz egyszer is hiba,
Legkisebb is dicső munkáiba.
Van Istenem, kit jó Atyának hirdet
E szép világon minden, amit látok.
Nem kell rettegve hajtnom neki térdet,
Ő mindig áld, nem jöhet tőle átok;
E földön engem égnek ő nevel,
S fokonkint feljebb, mind feljebb emel.
Van Istenem, ki meg nem szűnik lenni:
Határi közt ő nincsen az időnek.
Ezred meg ezred múljék el bármennyi,
Marad jövő s múlt nála egyenlőnek;
Világon minden más erő avul:
Ő jó s hatalmas változatlanul.
Ki lenne hát, kibe reményt vethetnél,
Oly ingatlant, ó, szívem, mint Istenbe?
Mily bátran nyughatol ily őrizetnél,
S mehetsz akármilyen erővel szembe!
Bár emberektől elfelejtve vagy:
Van néki gondja rád, ő el nem hagy.
Ő el nem hagy, ne félj, igazság híve,
Csak bátran menj, nehéz is bár a pálya;
Hiába vonva rád gonoszság íve,
Tied lesz mégis győzelem pálmája;
És semmi nyíl halálra nem talál,
Mert közbe Istened paizzsal áll.
Ő el nem hagy, ne félj, erény barátja,
Ha lábad jónak útjáról nem tér el;
Ő hív küzdésed helybenhagyva látja,
S nemes célodra bölcsen elvezérel.
Ne csüggedezz a szenvedés alatt,
Ő akkor is jó Istened marad.
Ő el nem hagy, ha szemfedél kárpitja
Végórád kondultával rád lehull is;
Sőt ekkor utad szebb hazába nyitja,
S Atyád marad mindig a síron túl is.
Most hidd, majd tisztán általlátod ott,
Hogy ő neked mindenkor jót adott!
Home