Semmi sem választhat el Tőle már – v3
Semmi sem választhat el Tőle már,
Úgy szeret, mint gyermekét, Hisz ő Atyám.
Bármi jönne is az életem során,
Szeretettel karjába zár.
Akaratom sokszor oly erőtelen,
Hogy magam uralni nem tudom.
De bízom abban, Hogy gyengeségemben,
Ő megbocsát így elmondhatom:
Néha senki sincs velem,
Mégsem retteg a szívem,
Az Ő szavában nem kételkedem soha.
Semmi sem választhat el Tőle már,
Nagy kegyelme átkarol és megbocsát.
Bármilyen veszély, ha tör is énreám,
Atyám karja kitárva vár.
Elindulok az úton hazafelé
És magamban el-elgondolom,
Hogy nem vagyok méltó nagy kegyelmére,
De elfogad és szeret nagyon.
Néha elkeseredem, milyen gyarló a szívem,
De felemel a porból Mesterem újra!
Home