Ó, mely sokan vannak, Akik háborgatnak

Ó, mely sokan vannak, Akik háborgatnak Engemet,

én Istenem! Nagy sok ellenségim

És sok gyűlölőim Tusakodnak ellenem.

Sokan azt állítják, Lelkemről azt mondják:

Elveszett ennek dolga, Segítsége nincsen,

Mert elhagyta Isten, Így szólnak bolond módra.

Mert te, én Istenem, Paizsom vagy nekem,

Ki életem megmented, És nagy tisztességre,

Fejem dicsőségre Idővel fölemeled.

Tehozzád, Úr Isten, Kiáltok szüntelen,

És te megvidámítasz; Meghallgatsz kedvedből,

Sion szent hegyéről Nagy segedelmet nyújtasz.

Ha ágyamban nyugszom, Csendesen aluszom,

nincsen semmi félelmem. Midőn felserkenek,

Semmit sem kesergek, Mert Isten őriz engem.

Ha százezer népek Mind körülvennének

Jobb és bal kezem felől, Ha rám ütnének is,

Nem rettegnék mégis Semmi veszedelemtől.

Kelj föl, Uram, tarts meg, Ellenségim vond meg,

Megtörvén ő fogokat! Mind összepaskolod

És arcul csapdosod Az Isten-utálókat.

Csak te vagy az Isten, Ki minden szükségben

Meg tudsz szabadítani, Ki a te sereged

Megtartod, szereted, És meg szoktad áldani.

Home