Áldjad, lelkem, az Urat és tisztöld
Áldjad, lelkem, az Urat és tisztöld,
Dicsőségével rakva menny és föld.
A te felséged, Uram, nagy és erős,
A te ékességed nagy szép és fényös.
Te öltözeted ékes és tiszta,
Szép világosság származik róla.
Az egeket szélesen kiterjesztéd,
Mint egy kárpitot, úgy felékesítéd.
A vizet körüled, mint kamarát,
Jól megépítéd, mint szép palotát.
A felhőkön úgy jársz, mint egy szekéren,
A szelek szárnyukon hordoznak szépen.
Angyalidat sebes széllé teszed,
Száguldó postáidként kiküldöd;
Mennydörgés, tűzláng, villámlás előtted,
Mint kész szolgáid, úgy függnek tetőled.
A föld fundámentomát megvetéd,
Amelyre erősen helyeztetéd,
Hogy azon mindenkoron megállana,
És helyéből soha ki nem mozdulna.
Mely azelőtt a nagy mélységekben
Vízzel mint ruhával volt elfödvén;
Őrajta a nagy vizek felül folytak,
Kik a nagy hegyeken is felülmúltak.
De mihelyen te megfeddéd őköt,
Megfutamának feddésed előtt;
Hogy meghallák mennydörgését te szódnak,
A földről sietvén elszaladának.
A nagy hegyek fölemelkedének,
És a mély völgyek mind kitetszének;
Minden megtartja ő tulajdon helyét,
Melyet Felséged nékiek engedett.
Határát a nagy tenger megtartja,
Azt semmiképen által nem hágja,
Hogy többé e fölemelkedett földek
Ő vize miatt el ne merüljenek.
A kútfejeket a szép völgyeken
Te Felséged rendelte nagy szépen;
A patakok, mik innen kicsordulnak,
A hegyek között zengedezve folynak.
Arra, hogy a mezőn járó barmok
És az erdőn lakó vadállatok
E vizekben és a szép kútfejekben
Igyanak és megújuljanak szépen.
E helyen ember hall ékes zengést,
Égi madaraktől szép éneklést,
Akik a hűvös, zöld ágakon ülnek,
És gyönyörűségesen énekelnek.
A nagy hegyeket te onnan felül
Megnedvesíted a magas égbül,
Hogy a te jó, bőséges kezeiddel
E földet bétöltsed szép gyümölcsökkel.
És a barmoknak szénát adsz bőven,
Miket teremtesz széjjel a réten,
És az ő munkájából az embernek,
Füvet és búzát adsz ő életének.
Vígasságra bort adsz az embernek,
És kenyért adsz, melytől erősödjék,
És olajt bőven engedsz őnékie,
Hogy az ő színe szépen fényljék tőle.
Te megöntözöd az élőfákat,
És a szép növendék cédrusokat,
Miket a Libánon hegyen ültettél,
Megnedvesíted szép hasznos esőkkel.
A holdat helyeztetted az égre,
Hogy az esztendőt ossza részekre;
Tudja a fényes nap, hol kell lemenni,
És tudja útját oda vezérelni.
Te szerzetted a nagy setétséget,
Hogy elválassza naptól az éjet,
És éjszaka az erdei sok vadak
Az ő barlangjukból előballagnak.
z ember reggel fölkel idején,
És tiszti szerint munkára mégyen,
Szántóföldre, rétre, kertbe, szőllőben
És munkálkodik ott mind estéiglen.
Uram, mily nagy a te bölcseséged,
És bölcseséges cselekedeteid!
Nagy dolgaidnak, Uram, nincsen száma,
Mikkel mind e föld kereksége rakva.
Minden állat, Uram, tereád néz,
Szemeit emelvén Felségedhez,
Eledelt adsz nékik ő idejükben.
Elődbe gyűlnek néked esedezvén.
És te mind megelégíted őket,
Ha megnyitod bőséges kezedet:
Nem leszen senkinek semmi szüksége,
Mert te jól tudod, kinek mi szüksége.
De ha elrejted orcádat tőlek,
Megrettennek és ottan ledőlnek.
Ha lehelletit megvonszod azoknak,
Ottan elhullnak és porrá változnak.
De ha rájok lehellesz ismétlen,
Legottan mind megélednek szépen,
Mert tetőled ők megelevenednek,
És te megújítod színét e földnek.
Az Úrnak légyen örök tisztesség,
És övé légyen minden dicsőség!
Örvend az Úr ő csuda dolgaiban,
Gyönyörködik ő minden munkáiban.
Tekintésétől a föld megrémül,
És az ő haragjától megrendül;
Reszketvén a nagy hegyek füstölögnek,
Hogyha az Úrtól ők megillettetnek.
Dicséretet az Úrnak éneklek,
Valamíg én e világon élek;
Az Úr Istent én egész életemben
Dicsérem és áldom szép éneklésben.
De viszontag azt kérem őtőle,
Hogy éneklésem jókedvvel vegye,
És aztán teljes szívből örvendezek,
Szép énekeket mondván szent nevének.
Home